Gondolnánk-e, hogy egy-egy életelakadásunk – például párkapcsolati nehézségek, válás, céltalanság, depresszió, munkahelyi válság, betegségek stb. – mögött fel nem dolgozott vesztességeink, „meg nem gyászoltság” húzódik?

A gyász talán a legfájdalmasabb dolog az életben, ami érhet minket. Ehhez képest szörnyű belegondolni, hogy nem vagyunk rá felkészítve, és senki sincs, aki megtanítana minket gyászolni. Ezért inkább a felejtést választjuk: elmenekülünk a fájdalom elől, a bánattól, a megbocsájtás lehetőségétől, de ezáltal attól is, amit egy egészséges gyászfolyamat hozhatna számunkra.

Mi születik a gyász egészséges feldolgozása által?
•    Melegebb, intimebb kapcsolataink alakulnak ki.
•    Jobban érzékeljük és értékeljük a lényeget, felismerjük a prioritásokat.
•    Jobban megbecsüljük az életet, új módon tekintünk rá.
•    Új lehetőségeket és életpályákat fedezünk fel.
•    Növekszünk sorselfogadásban, megbocsájtásban, szeretetben.

A szeretett személy életének és halálának feldolgozása kincseket rejt, és csak rajtunk múlik, hogy elindulunk-e ezen kincsek keresésére. A gyászfeldolgozás sosem késő, bármikor elkezdhetjük. Halála után is rendezhetjük a kapcsolatunkat az elhunyttal, a harag, a bűntudat, a neheztelés enyhülhet, feloldódhat, és átveheti a helyét a megértés, az elfogadás, a szeretet.

A gyászterápia lehetőséget ad, hogy feldolgozzuk a fájdalmunkat, és végül az életet válasszuk, ahogyan azt az a szeretett személy is kívánná nekünk, akit elveszítettünk!

Várlak szeretettel:
Bognárné Náhori Zsanett

„Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. (…)
Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni a maga útján – abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám.”
(Müller Péter)