Az egészséges határok jelentősége kapcsolatainkban

„Jó szomszédság, jó kerítés”– írja Fal-javítás című versében Robert Frost amerikai költő. És valóban, a jól működő, kiegyensúlyozott, békés kapcsolatokhoz első lépésben elengedhetetlen, hogy egészséges határok vegyenek körbe minket. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, mit jelent a határ fogalma, illetve milyen szerepe van kapcsolatainkban, a családi életünkben és Istenhez fűződő viszonyunkban.

Mit jelent a határ?

A határ az, ami elválaszt engem a külvilágtól. Segítségével meg tudom állapítani, mi az enyém, és mi az, ami már másoké – legyen szó gondolatokról, érzésekről, szándékokról vagy felelősségről. Védelmet ad, ugyanakkor ha képes vagyok mások határát is érzékelni, tudom, meddig mehetek el vele szemben anélkül, hogy megsérteném az autonómiáját. A határokkal kapcsolatban két szélsőség fordulhat elő: vagy túl gyengék a határaink és nehéz megtartani magunkat mások közelségében, vagy túl merevek, ilyenkor pedig nehéz megnyitni magunkat a másoktól jövő impulzusoknak. Természetesen ritka, hogy valaki „vegytisztán” képviselné valamelyik végletet, bár összességében inkább az egyik vagy a másik jellemző ránk. Gyakran csapongunk a túl gyenge és a túl merev határok között attól függően, hogy milyen élethelyzetről vagy kapcsolatról van szó, ennek a dinamikának a megértése pedig hasznos adalék lehet az önismereti munkánkhoz. Megfigyelhetjük azt is, ahogy a lelkünk egyensúlyra törekszik: ha bizonyos viszonyokban, életterületeken nem tudjuk megvédeni saját határainkat, más területeken önkéntelenül kompenzálni igyekszünk azt, amit „elvettek” tőlünk, és túl erős határt húzunk, túl erős nemeket mondunk.

A határoknak több aspektusa is van, melyek egymással összefüggnek, tehát ha az egyik sérül, az valószínűleg a másikra is hatással lesz. Lássuk, melyek ezek az aspektusok!

Fizikai határaink az érintéssel és a testi közelséggel vannak összefüggésben. Jelzik, ha valaki túl közel jön hozzánk, ha nem megfelelő időben, nem megfelelő gyakorisággal vagy nem megfelelő módon érintenek minket. Érzelmi határaink lehetővé teszik, hogy megkülönböztessük, mi a saját érzésünk és mi másoké. Szorosabb kapcsolatokban előfordulhat, hogy annyira azonosulunk a másikkal, hogy átvesszük az érzéseit is, de ez nem egyenlő az együttérzéssel! Gondolati határaink a véleményünkkel, az értékrendünkkel, a hitrendszerünkkel függnek össze. Az érzésekhez hasonlóan gondolataink is össze tudnak mosódni másokéval. Megfelelésből, konfliktuskerülésből, félreértelmezett lojalitásból vagy szeretetből időnként lemondunk a saját véleményünkről, meggyőzzük magunkat, hogy ugyanazt gondoljuk és hisszük, amit a másik. Akarati határaink az előző kettőhöz hasonlóan azt segítenek eldönteni, hogy a szándékaink, vágyaink, céljaink valóban belőlünk fakadnak-e, vagy csupán azonosultunk mások szándékaival és céljaival. Fontos különbséget tenni aközött, amikor egybemosódunk másokkal, és amikor áldozatot hozva tudatosan lemondunk vagy háttérbe szorítjuk személyes vágyainkat, céljainkat.

Általános érvényű megállapítás a határokkal kapcsolatban, hogy az odaadáshoz, az áldozathoz, a lemondáshoz egészséges határokra van szükség. Ha túl gyengék a határaink, mások elvehetnek tőlünk bármit, függetlenül attól, hogy szeretnénk-e odaadni vagy sem. Ha túl merevek a határaink, akkor viszont azt sem adjuk oda, amit adhatnánk, és amit kérnek tőlünk. Egészséges határok mellett pontosan tudjuk, mi az, ami a miénk és szabadon dönthetünk arról, hogy ezt szeretetből odaadjuk másoknak.

A határok jelentősége a kapcsolatainkban

Az, hogy milyen határokkal vagyunk jelen a kapcsolatainkban, illetve mennyire tartjuk tiszteletben mások határait, alapvetően meghatározza az életminőségünket. Nézzünk néhány példát arra, amikor a túl gyenge vagy túl merev határok megnehezítik az életünket!

Határaink megmutatkoznak például abban, ahogyan kommunikálunk. A passzív, önfeladó kommunikációt könnyen összefüggésbe hozhatjuk a gyenge határokkal. Erre a kommunikációra a konfliktuskerülés és a döntésképtelenség jellemző, ilyenkor feladjuk önmagunkat, semmibe vesszük saját érzéseinket, véleményünket. Ellentéte az agresszív kommunikáció, ami inkább a túl merev határokkal bíró emberekre jellemző. Ebben az esetben uralni akarjuk a környezetünket, nem vagyunk nyitottak mások meglátásaira, javaslataira, és az együttérzésnek sem adunk teret. Merevségünk a hajthatatlanságtól a durva határsértésig sokféle módon megnyilvánulhat. Az egészséges határokat ez esetben a középutat jelentő asszertív kommunikáció képviseli, amire az egyenrangúság, nyíltság, valamint önmagam és a másik tisztelete jellemző. Amikor asszertívan kommunikálunk, képesek vagyunk oly módon kifejezni az érzéseinket, a véleményünket, hogy az mindenki számára elfogadható legyen. Elismerjük önmagunk és mások méltóságát, jogait, törekszünk a megegyezésre.

Számos félreértés, összetűzés forrása lehet, hogy hogyan viszonyulunk a felelősséghez. Meg tudjuk-e különböztetni, mi a saját felelősségünk, és mi a másoké? Vállalni tudjuk-e azt, ami ránk vonatkozik? Ha gyengék a határaink, hajlamosak vagyunk mások felelősségét is magunkra venni. Nem akarjuk meglátni például, hogy egy párkapcsolati konfliktust ketten hoztunk létre, csak magunkat hibáztatjuk, és azt hisszük, egyedül rajtunk múlik a kapcsolat jövője. Ez az irreális teher bénítóan hat ránk, így azokat a változásokat sem tudjuk meglépni, amelyek lehetségesek és szükségesek lennének. Másik igen gyakori eset, amikor beleállunk a megmentő szerepébe. A megmentést az különbözteti meg a valódi segítségnyújtástól, hogy 1.) megteszünk valamit valaki helyett, amire ő is képes lenne, és 2.) az illető erre nem kért meg minket. Ennek többek között az is oka lehet, hogy így szeretnénk fontosnak, nélkülözhetetlennek érezni magunkat, vagy egy számunkra fontos személyt szeretnénk megkímélni tetteinek következményeitől. Ha túl merevek a határaink, azt a felelősséget is nehezen vállaljuk, ami valóban a miénk lenne. Inkább kritizáljuk, vádoljuk a másikat, minthogy belássuk, mi is tévedtünk, hibát követtünk el. Egyedül a másiktól várjuk a változást, a helyzet megoldását. Ez a hozzáállás a drámaháromszögben az üldöző szerepének feleltethető meg. Egészséges határok mellett meg tudom különböztetni, mi az én felelősségem, és mi a másiké, a magam részét pedig száz százalékban vállalom!

A harmadik terület, amit megvizsgálunk a határokkal összefüggésben, a kontroll témája. Az, hogy mennyire akarjuk és tudjuk uralni az érzelmeinket, a megnyilvánulásainkat, a vágyainkat, a kapcsolatainkat, vagy akár az életünket, szintén kifejezi, milyenek a határaink. A korábbi megállapításokkal összhangban itt is elmondhatjuk, hogy gyenge határok mellett nehéz a saját érzelmeinknek, vágyainknak, vagy akár kényszeres gondolatainknak gátat szabni, nehéz tudatosan elzárni magunkat a káros hatások elől, legyen szó érzelmi zsarolásról, manipulációról vagy valamilyen függőségről. A túl merev határok ezzel szemben lelkileg is rugalmatlanná, akár rideggé tesznek minket és falakként választanak el a többi embertől. A merev határok mögött álló – sokszor öntudatlan – szorongás és folyamatos önvédelem lassan kiöli belőlünk a spontaneitást, a kockáztatás bátorságát, az érzelmekre való nyitottságot, sebezhetőségünk megélését és felvállalását. Csak az adhatja meg a biztonság illúzióját, ha életünk minden területét igyekszünk kézben tartani. Az egészséges határok rugalmasak, teret adnak az öröm, a spontaneitás és az érzelmek megélésének, ugyanakkor megadják a stabilitás és az önuralom biztonságát.

Határaink minősége átszínezi az egész életünket, a fenti három terület csupán ízelítő abból, hogy hogyan tudatosíthatjuk, mi a helyzet a saját „kerítésünkkel”. A megfigyelés után megpróbálhatjuk feltárni az okokat és az előzményeket, majd apró lépésekben elindulni a közép felé.

Határok a családban

A családterápia elmélete szerint rendkívül fontos, hogy hogyan működnek a határok a családon belül, illetve a család és a külvilág között. A családon belül megkülönböztetünk bizonyos csoportokat (férfiak, nők, testvérek, gyerekek, szülők, nagyszülők), amiket alrendszereknek nevezünk. Az alrendszereket elválasztó határoknak nagy jelentősége van, kivált a szülői és a gyermeki alrendszer között. Nézzünk néhány példát arra, hogyan nyilvánulhatnak meg a határokkal kapcsolatos problémák a családban!

A túl gyenge, azaz áteresztő határok jelenlétére utal például fizikai szinten, ha egy családban az a szabály, hogy senki nem csukhatja magára a szobája ajtaját, vagy a fürdőszoba csak valamelyik családtag hálószobáján keresztül közelíthető meg. Sérül a privát szféra akkor is, ha a szülők rendszeresen ellenőrzik a gyermekük telefonját, üzeneteit, esetleg elolvassák a naplóját. Sokszor előfordul, hogy a gyermek valamelyik felnőttel (anyával, szülők között vagy nagyszülővel) alszik egy ágyban. Természetesen adódhatnak olyan időszakok, amikor erre a gyermek érdekében (például betegség vagy alvászavarok miatt) átmenetileg szükség van. Amikor azonban ez az elrendezés a felnőtt érdekét szolgálja, például hogy ne szorongjon, vagy ürügye legyen otthagyni a házastársával közös ágyat, már határsértésről beszélhetünk. A határok elmosódottságát jelzi az is, ha a család csak a közös programokat preferálja és az egyéni igényeknek, érdeklődési köröknek, vagy akár csak az énidőnek nem ad teret, esetleg érzelmi zsarolással, szeretetmegvonással büntetik az ilyen irányú törekvéseket.

A szülői és a gyermeki alrendszer közötti áteresztő határokat jelzi az is, ha a szülő valamilyen okból beemeli maga mellé a gyermeket, vagyis parentifikálja, szülősíti őt. Ha megteszi bizalmasának, ha olyan témákat oszt meg vele, amelyek nem a gyerekre tartoznak (például a házastársi konfliktusokról, a szexuális életéről vagy az anyagi problémáiról), azzal komoly terhet tesz a gyerek vállára. A túlzott bizalmasság mellett a felelősségek terén is elcsúszás mutatkozik, a gyerek olyan feladatokat, megbízásokat kap, melyek nem felelnek meg sem az életkorának, sem a gyermeki szerepnek. A parentifikált gyerekek leggyakrabban az egyedülálló szülők mellet jelennek meg, illetve azokban az elidegenedett kapcsolatokban, ahol a házastárs már nem jelent támaszt a felnőttnek.

Ha túl merevek a határok a szülők és a gyerekek között, akkor egyfajta távolságtartás, ridegség, akár közömbösség jellemzi a kapcsolatot. A felnőtt „ledobja magáról” a szülői szereppel járó felelősséget, arra hivatkozva, hogy „úgysincs semmi hatással a gyerekre”, elengedi a kezét és nem adja meg számára a biztonságot jelentő határokat. Mint általában az intimitáskerülésnél, a falakká merevedett határok mögött itt is egy mély fájdalom rejlik és az ennek nyomán kialakuló önvédelmi reakció. Szintén a túl merev határokra utal, ha a szülők szigorúan kontrollálják kamasz vagy még idősebb gyermekük életét, pályaválasztását, párválasztását, baráti körének alakulását. Elzárkóznak attól, hogy mélyebben megismerjék a gyermeküket, együttérzéssel és érdeklődéssel figyeljék személyisége alakulását.

Az egészséges határokkal rendelkező családról a fentiek fényében többek között a következőket mondhatjuk el:

  • határozottan elválik, hogy mi a szülők és a gyerekek dolga, felelőssége, a gyermeknek nem kell felnőttekre szabott terheket cipelniük;
  • a szülő vállalja a szülői szerepével járó felelősséget, a gyermek pedig elfogadja a szülő szeretetteljes irányítását;
  • minden családtagnak joga van a saját magánszférájához fizikai és lelki értelemben is;
  • tere van az egyéni véleményeknek, igényeknek és céloknak, a családot érintő döntések során figyelembe veszik ezeket;
  • a felnövekvő gyermekek életkoruknak megfelelő mértékben szólhatnak bele az őket érintő döntésekbe;
  • a családtagok (és elsősorban a szülők) szeretetteljes, érdeklődő és együttérző figyelemmel közelednek egymás felé.

Bratinané Lazányi Krisztina és Nagy Gábor Borisz

(részlet a Manifesztum 124. számában megjelent cikkből)

2020-05-26T15:38:02+02:00
Részletes program
Nyerd meg a belépőjegyed!
 

 
Online jegyvásárlás
Online jegyvásárlás

Értesülj időben a Napfényes Fesztivál előadásairól, programjairól és nyereményjátékairól,
iratkozz fel az e-mailes értesítőnkre!

Értesítést kérek!

Az „Értesítést kérek!” gombra kattintással hozzájárulsz, hogy a megadott elérhetőségeidre a Napfényes Élet Alapítvány tanfolyamait, termékeit és szolgáltatásait népszerűsítő hírleveleket küldjön, illetve hogy a megadott adataidat e célból kezelje. Kijelented, hogy jelen hozzájárulásod visszavonásával és a megadott adataid kezelésével kapcsolatban az Adatkezelési tájékoztatóban írtakat elolvastad és tudomásul vetted.

A Napfényes Fesztivál együttműködő partnerei:

A Napfényes Fesztivál támogatói
Napfényes Fesztivál Menü